Története



Szent Bertalan-templom

A Szent Bertalan-templom építésének időpontja bizonytalan: legvalószínűbb, hogy Bertalan püspök kezdte el építeni a 13. század első felében, II. András király uralkodása idején. 
A Magyarországon ritkaságszámba menő elnevezést valószínűleg a keresztes hadjáratból visszatérő II. András királytól elnyert és itt elhelyezett 
Szent Bertalan-ereklye után kapta. A templom hajója ekkor 30 méter hosszú és 10 méter széles volt síkfödémmel. Torony nyomai nincsenek.

A 14. században a templomot kibővítették, a főhomlokzat délnyugati részére sarokpillérekkel megerősített saroktorony került. 
A szentély keleti irányban kb. 5 méterrel ki lett bővítve, összesen 37 méterre növelve a templom hosszát. A korábbi síkfödémet dongaboltozat váltotta fel.

A 15. század végén reneszánsz stílusban jelentősen kibővítették a templomot: a főhajó mellett pilléres rendszerrel két mellékhajót kapott, a szentély félköríves lett. 
Feltehetően ekkor épült meg a gyűjtő csontház is. Az épület ekkor kb. 40 méter hosszú és 20 méter széles volt, a székesegyház utáni második legnagyobb a városban.

Az 1543-as török bevonulás után a templomot egy ideig kettéosztva használták, a főhajót kettéosztó falazás nyomai a mai napig megmaradtak.
		

A dzsámi a török korban

A 16. század második felében, feltehetően az 1560-as években a templomot lebontották, és a köveiből építették fel a jelenleg is álló dzsámit. 
A néphiedelem szerint nem csak a köveket adta a templom, hanem az építkezést a templomban álló kincsekből finanszírozták.

Az 1660-as években Evlija Cselebi, a neves török utazó is elragadtatással írt róla. Az elkészült török templom a város nagy dzsámija lett. 
A középső négyszögletes rész az, ami török kori, melyet nyolcszögletű dobon nyugvó kupola fed. 
A délkeleti, délnyugati és északkeleti homlokzaton egymás fölött két sorban 4-4, illetve 3-3 szamárhátíves ablak van. A dzsámi eredeti bejárata az északnyugati oldalon volt. 
Ezen az oldalon volt a lépcsőfeljárat is, mellyel a karzatra lehetett jutni – nők csak lefátyolozva, a karzaton tartózkodhattak. 
A dzsámi délnyugati oldalán a középkori templom alapfalaiba beépülve állt a minaret.

A templom belsejében, a megmaradt vakolatrészeken jól látható a török díszítés, a Korán-feliratok. 
A török szószék és a nők karzata sajnos az idők folyamán elpusztult, és nem teljesen hiteles az imafülke (mihráb) jelenlegi képe sem. 
A sekrestyék előtt álló két török mosdómedence (ma szenteltvíztartó) az egykor a templom mellett álló – azóta elpusztult – Gázi Kászim pasa fürdőjéből került ide.
		

A dzsámi a török után

A török felszabadító harcokat a dzsámi aránylag szerencsésen átvészelte, csak a minaret egy része omlott le – ezt 1766-ban lebontották. A templom a jezsuita rend tulajdona lett. 
1692-ben a templomban tette a város vezetősége a fogadalmat, hogy a városban csak katolikusok élhetnek (1704-ben emiatt a rácok betörtek a városba, a templomot is megrongálták). 
Kisebb ideiglenes módosítások után az első komolyabb átépítés 1702-ben volt, amikor keresztény templommá alakították át. 
Az északi részén kápolnát, tornyot, sekrestyét és kriptát, a déli részén portikuszos bejáratot építettek. Berendezései barokk ill. rokokó stílusúak voltak.

A következő jelentős átalakítás 1766–70-ben történt, Procopius jezsuita szerzetes tervezésével, a pécsi Frühweiss és Birisics családok anyagi támogatásával. 
Ekkor bontották le a minaretet, melynek helyére zömök torony épült. 
A jezsuita rendházat (Mai Nagy Lajos Gimnázium) meghosszabbították, és boltíves aluljáróval kötötték össze a templommal, melyet 1864-ben bontottak le. 
Szintén ekkor bontották el az északi főfalat, melyhez kupolát toldottak, ehhez pedig a kolostorboltozatos Alajos kápolna csatlakozott, míg nyugaton sekrestye kapott helyet. 
További módosítás volt, hogy a tér felé néző oldalon barokk stílusú előcsarnok épült – ez a 15 méter széles lépcsős feljáró 1939-ig állt. 
1967-ben épült ki a templom alatti kriptarendszer.

1773-ban a jezsuita rendet feloszlatták. A templom a kincstár tulajdona lett, majd 1780-ban, a város autonómiájának elnyerésétől a város tulajdona lett. 
A korábbi orgonát a Havihegyi kápolnába vitték (mely a tűzvészben elpusztult), helyette új orgona került. 
A kupola festményeit Graits Endre készítette, a födémet felmagasították, és vörösréz lapokkal fedték le.

Az utolsó nagy átalakítást 1939-ben végezték Körmendy Nándor tervei alapján. 
Lebontották a barokk tornyot és a lépcsősort, helyére a félkör alakú északnyugati toldást építettek egy új Angster-orgonával. 
8 évvel később Gebauer Ernő freskókat készített az épületrész falára. 
A kupolát 1956-ban firenzei típusú félgömbbé alakították át (mely az eredeti török állapotokhoz is jobban hasonlít).

Fűtésrendszere 2018 óta a pécsi távhőre van kötve.
		

Forrás: https://kirandulastippek.hu/pecs-baranya/pecs-dzsami


Dzsámi méretei, elhelyezkedése
Hosszúság 29m
Magasság 22,6m
Szélesség 16m
Pozíció é. sz. 46°04'37"; k. h. 18°13'40"



Vissza a Főoldalra